Egy átlagos hétvége a Volturinál :D

Egy átlagos hétvége a Volturinál


Osztálytársamra hallgatva előre figyelmeztetek mindenkit. MARADANDÓ KÁROSODÁSOKAT OKOZHAT!!! XD Azért jó olvasást! :D
Ja és előre szólok, hogy a poénok inkább olyanoknál jönnek le, akik olvasták/látták a twilightot.!



Szombat reggel Felix szkanderozni hívja Demetrit. Három és fél óra szenvedés után Felix nyer, Demetri pedig elmondja az összes káromkodást, amit ismer, ami lássuk be nem kevés, hisz az évek alatt volt mit összegyűjtenie. Amint befejezte, ő és Felix összefog, hogy kiakasszák valamivel Jane-t.

Hosszas ötletsorozatok után megegyeznek. A terv kész, így elindulnak, hogy megkeressék Jane-t. Összetalálkoznak vele a folyosón, és úgy tesznek, mintha fontos ügy miatt keresték volna.

- Szia Jane. Épp téged kerestünk. Aro üzeni, hogy szüksége lenne fára, hogy elégethessék itt a várban a halálra ítélt vámpírokat.

- De hát.... Ez hülyeség, hiszen... És miért pont veletek üzenne?

- Nem tudom, de ugye nem akarsz csalódást okozni a Mesternek? - Kérdezte Felix.

- Tudod, hogy utál mindent kétszer elmondani - folytatta Demetri.

Jane összeszűkült szemekkel nézett rájuk, és egy pillanatra elgondolkozott.

- Rendben - mondta végül és elsietett. Amint elég messze került Felix és Demetri röhögésben tört ki.

- Ez lesz a világ legjobb hétvégéje - mondta Demetri, amint sikerült befejezni a röhögést.

- Már csak videóra kell majd venni Jane arcát, amikor rádöbben, hogy átvágtuk.

- Már alig várom!

- Miben sántikáltok? - Kérdezte gyanakodva az épp érkező Alec.

- Ó, semmi különösben - vágta rá Felix.

- Csak a szokásos - mondta Dem, de Felix oldalba vágta.

- Tehát épp azon gondolkoztok, hogy miként szúrjatok ki a nővéremmel, igaz?

- Hát ööö...

- Szóval, igaz. Jó, én ebben nem vagyok benne - tette fel a kezét Alec, jelezve, hogy semmi köze az egészhez.

- Késő! - Kiáltotta Felix. - Most már nagyonis benne vagy! Te akartad tudni, úgyhogy most velünk jössz kamerát venni, hogy felvehessük a nővéred arcát, amikor rádöbben, hogy átvertük.

- Rendben, de ennek nem lesz jó vége.

- Tudjuk - mondták egyszerre nevetve.

Ezután bementek a városba. Mivel az ég borús volt, nem kellet tartaniuk a napfénytől. Jó kedvűen sétálgattak, és vettek öt kamerát. Visszamentek, és beszerelték, hogy öt különböző helyről vehessék fel a "nagy jelenetet". Nagyjából tíz perccel később összefutottak Santiago-val, aki épp őket kereste.

- Sziasztok, nem láttátok Jane-t? Aro hívatja, de nincs sehol, pedig fontos.

- De hát ő... - Kezdte Alec, de gyorsan befogták a száját.

- Mi van veletek? - Kérdezte összezavarodva Santiago.

- Semmi, csak... Alec hülye egy kicsit, de nem tehet róla. Mindjárt szól Jane-nek, te menj vissza nyugodtan, és mond meg, hogy mindjárt jön - mondta Felix.

- Rendben, de siessen. A Mester nem szeret várni - mondta, majd elment.

- Most mi lesz? - Kérdezte ijedten Alec.

Felix és Demetri egymásra néztek, elvigyorodtak, majd ismét Alecre néztek.

- Ajjaj...


***


Alig 3 perc alatt elkészítették a tökéletes Jane-t... Alecből.

- Alec, olyan nőies vagy - pukkadozott Felix a röhögéstől.

- Fogd be - morgott rá Alec. - El se hiszem, hogy minden marhaságra rávesztek.

- Szerintem a sminked megy a szemed színéhez - röhögött Demetri.

- Nem is tudom - mondta Felix elgondolkozva, mintha nagyon értene hozzá. - Szerintem Alec inkább őszes típus.

Fogtak egy tükröt, hogy Alec megcsodálhassa művüket.

- Ha tudnék aludni reménykednék, hogy ez egy rémálom - sóhajtott Alec. - Amúgy a hangomat mégis hogy oldjátok meg?

Felix úgy vigyorgott, mint aki már várta ezt a kérdést. Elővett egy diktafont, és lejátszotta:
"Igen Mester? Igen Mester! Igen Mester! Igen Mester!..."

Persze most már Alec sem bírta nevetés nélkül. De lehervadt arcáról a mosoly, amikor a kezébe nyomták a diktafont, és elindultak. Beléptek a terembe, és hatalmas csönd lett. Mindenki furcsán nézett a három érkezőre.

Alec/Jane megbotlott a magassarkúban, és halkan szitkozódott. Felix és Demetri minden erejét arra használta, hogy elfojtsák a kitörő röhögést. Persze Aro sem volt hülye, rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben, de okosabb volt, minthogy leleplezze Alecet. Megvárta mi lesz ennek a vége.

- A... khm... Jane!

- Mindjárt elröhögi magát - suttogta Felix Demetrinek, és Aróra néztek.

- Juj mekkora lenne!

- Az bizony. Ezt a napot örökké emlegetni fogja az egész Volturi.

- Az biztos.

- Igen Mester? - Szólalt meg Alec, vagyis a diktafon. Felix, és Demetri kénytelen volt másfelé nézni, mert már alig bírták röhögés nélkül. Még Aro is mosolyogni kezdett.

- Egy fontos feladatot szeretnék rád bízni. De mond csak, hol van a testvéred?

- Igen Mester! - Felix halkan köhögött egyet, mert egyre kevésbé bírták bent tartani a röhögést.

- Hamarosan megérkezik - mondta halkan Demetri, és próbálta rendezni vonásait, ami nem igazán sikerült.

- Nos, tehát... - Kezdte Aro, de abban a pillanatban...

- Megérkeztem Mester! - Kiáltotta Jane, és belépett a terembe.

Felix és Dem, nem bírták tovább. Összeestek és röhögni kezdtek, úgy, hogy zengett a palota. Alec megsemmisülten nézett és azt suttogta: "végem". Jane összezavarodott, de hamar leesett neki a dolog. Aro csak ingatta a fejét és azt mondta: "jellemző".

- Felix! Most meghaltok! De végleg! - Üvöltötte Jane, de ekkor már mindenki a földön fetrengett a röhögéstől. Még Marcus és Caius is mosolygott, az utóbbi talán először életében. Aro diszkéten elfordult, és próbálta elfojtani halk nevetését.

Jane először Alec-hez lépett, aki összehúzta magát, hogy felkészüljön a legrosszabra, de nem történt semmi. Jane végig nézett rajta, majd megszólalt.

- Alec... Te már elget szenvedtél - mondta és együtt érzően megveregette a vállát.

Nem volt erős, de Alec megtántorodott, és előreesett a magassarkúban.

- Ez már fáj! - Mondta Felix, és levegővétel nélkül röhögött tovább.

- Ez fog még csak fájni! - Mordult fel Jane.

Alec halkan kiosont, és biztos volt benne, hogy egy ideig ki se jön a szobájából. Amint Arónak sikerült visszanyernie kifejezéstelen arcát mindenkire rászólt, hogy menjen ki a teremből, és ne nézzék tovább Felix és Demetri szenvedését, akik felváltva röhögtek és ordítottak.

Jane nagyjából éjfélkor unt bele a kínzásukba, addigra már a röhögést is befejezték nagy nehezen.

- Ez még nem volt minden - morogta, majd otthagyta őket.

Felix és Demetri még életében nem szenvedett ennyit, bár úgy gondolták megérte. Jó öt percbe került, míg összekaparták magukat a földről. És azt hihetnénk befejezték, de nem. Nekik ez nem volt elég. Leszerelték a kamerákat, majd Felix szobájába mentek.

Felix nemrég vett egy új apple laptopot, és nagyjából megtanulta használni. Biztos volt benne, hogy egyszer jó lesz még, és nem tévedett. A kamerák felvételeit felrakták a gépre. Ezután viszont órákon keresztül szenvedtek a videók szerkesztésével.

- Hülye 21. század - morogta Demetri. - Mennyivel egyszerűbb volt 2000 évvel ezelőtt.

- Nem gond, megoldjuk - motyogta Felix, inkább csak magának. Végül sikerült is. A videóból vicces képeket vágtak ki, és elmentek vele a fénymásolóhoz.

Több ezer képet készítettek, bár azt senki sem tudja, hogy bírta ki a fénymásoló. Jane pedig szerencséjükre nem sejtett semmit. Néhány képre még írtak is valamit, pl.: Az egyik képre, amin Jane-nek dühös volt az arca, ráírták, hogy "HÁZISÁRKÁNY", egy másikra meg azt írták, hogy "A haja nem nő, de a bajsza igen", és itt bekarikázták az arcát. Ezeket elkezdték felragasztani, így reggel tízkor végeztek.

Épp az utolsó képet ragasztották fel, amikor megjelent Jane szikrázó szemekkel.

- Mit ajánlasz? - kérdezte Felix Demetritől.

- Futás! - Kiáltotta, de abban a pillanatban a földön hevert, majd Felix követte.

Szerencséjükre azonban Jane hamar befejezte a kínzást, mert le kellett szednie a fényképeket, mielőtt bárki más meglátná. De már késő volt, mindenki látta őket.

- Ez nézd! -Kiáltotta Afton, és a képet Santiago felé fordította, de amint meglátta Jane-t gyorsan eldobta. - Á, mégse. Semmi különös.

A képek leszedésével Jane fél egyre végzett. Ekkor érkezett meg Heidi, így jöhetett a vasárnapi ebéd (Ne haragudjatok, de ezt nem hagyhattam ki :D). Azonban Jane-nek már megvolt a terve.

Miután a Volturi jól lakot, mindenki elment, kivéve persze Felixet. Jane már sejtette, hogy mit csinál ilyenkor Felix.

Felix egyenesen Giannához sétált, és szép dolgokat súgott a fülébe, ami következtében elpirult, majd megcsókolta. Ebben a pillanatban kattant a fényképezőgép, és Jane angyali mosolyával találták szembe magukat.

- Jane, kérlek! Nem akarom, hogy tudják. Te nem tudod ez milyen. Legyen szíved.

- Hm... A nagy Felix könyörög... Ez tetszik - mondta, majd elvigyorodott. - Tudod mit? Rendben. De nem azért, mert sajnállak, hanem, mert olyanra foglak rákényszeríteni, ami után azt kívánod bárcsak inkább ezt a fényképet ragasztottam volna ki. Ja, és ajánlom, hogy vedd rá Demetrit is a dologra.

Felix ijedten nézett, majd Jane elégedetten elment. Egy óra múlva csomagot küldött, és leírta mi a feladatuk. Demetrit úgy vette rá Felix erre, hogy könyörgött, és azt mondta, hogy különben elmondja, hogy legyőzte szkanderban. Végül nagy nehezen beleegyezett.

Jane megkérte Arót, hogy hívja össze a Volturit. Biztos volt benne, hogy a lány készül valamire, de beleegyezett.

Utoljára Felix és Demetri lépett be a terembe, a Jane által küldött rózsaszín bolyhos nyuszijelmezben. A Volturi már előre röhögött, mert tudták, hogy mi fog következni. Jane bosszúja nem lesz akármilyen.

- Ó, te egyetlen, erős, csodálatos, gyönyörű, utánozhatatlan és felülmúlhatatlan, drága Jane! Mélységesen sajnáljuk az ellened elkövetett arcátlan vicceket. Bocsánatodért esedezünk, ó te felsőbbrendű lény, ki nálunk ezerszer erősebb, és okosabb vagy- - Mindenki röhögni kezdett, pedig nem is hitték volna, hogy csak most jön a java.

Demetri és Felix kénytelen volt eljárni a kacsatáncot, miközben eldobták a zsebükben lévő csokitojásokat, és azt énekelték, hogy: "ül két nyuszi a fűben, tojásokat hoz éppen. Kell a tojás nem kel? Nesze, itt van vedd el!".

Az egész Volturi vihogott. Már a vezetők sem bírták ki, hogy ne nevessenek halkan. Amikor halkult a nevetés, Jane szólalt meg.

- Na, jó megbocsájtok nektek - megkönnyebbülés. - De! Felix, ugye tudod, hogy nem csak a te szobádban van számítógép? Ráadásul az sok mindenre jó! - Felix nem értette a célzást.

- Hogy is szokták mondani? - Kérdezte Alec és meglengette kezében a kamerát. - Ja- megvan! Ez megy a youtube-ra... - és elrohant.



Tudom, hogy ez is fájdalmas, de azért szerintem nem lett rossz. :) Vagy igen? :( Amúgy ne ítéljetek el, mert ezt úgy este 12 körül fejeztem be, amikor Andiéknál aludtam, és hát... ismertek. :D

Vámpiroska és a Vérfarkas

Sziasztok! Ennek a novellának alapjául szolgált a Piroska és a farkas című mese, bár a dolgokat eléggé megváltoztattam. Jah, és ez amúgy kicsit fájdalmas, de hát ez az első novellám. Remélem azért nem lett rossz. És köszönöm Andinak a segítséget.

Vámpiroska és a vérfarkas

Vámpiroska egy nap arra ébredt (nem szó szerint, hiszen vámpír könyörgöm!), hogy már rég járt szülőföldjén. 1962-ben született Németországban, Nordhausen környékén. Egy kis erdő terül el ott, ahol Vámpiroska szívesen sétált kislánykorában. Néhanap kalácsot is vitt a nagymamájának, aki mindig szívesen látta őt. Gyakran rettegett a csúnya farkastól, ám most nevet rajta, hiszen most már aligha okozhatna neki sérülést egy jelentéktelen kis farkas. Ekkor visszaemlékezett utolsó útjára ebben az erdőben, és ettől borzongás fogta el. Nem szeretett visszaemlékezni arra a napra.



"Kilenc éves volt, amikor épp nagymamájához sétált az ösvényen. Kis, piros ruha volt rajta, ez volt a kedvence. Ruhájáról kapta nevét: Piroska. Ahogy sétált, egyszer csak összetalálkozott egy hatalmas medve nagyságú farkassal. -Akkor még nem is tudta, hogy nem egy egyszerű farkassal találkozott- Piroska ijedtében felsikított. Ekkor a semmiből előugrott egy vadász, és lelőtte a farkast. Piroska ránézett, és a szája is tátva maradt. Egy magas, izmos, jóképű férfi állt előtte. A vadász lehúzta Piroska kapucniját, majd megsimította kis piros arcát. Piroska az érintéstől összerezzent, ugyanis a vadász keze jéghideg volt.

- Hogy hívnak kislány? - Kérdezte kedvesen.

- Piroska - válaszolta a kislány, akit valami természetellenes félelem fogott el, mégis úgy gondolta bízhat a vadászban, hiszen most mentette meg az életét (Vagy mégsem?).

- Merre indultál?

- A nagyihoz.

- Tudod mit? Menjünk együtt a rövidebb úton, amerre nem járnak gonosz farkasok. Viszont arra szedhetsz virágot a nagyinak - Piroska bólintott, így elindultak egy másik ösvényen.

Telt-múlt az idő. Egyszer csak Piroska gyanakodni kezdett, és megszólalt.

- Biztos, hogy erre lakik a nagyi? - Kérdezte, majd felnézett a vadász szemébe, melynek színe hirtelen vörösre változott, és kivillantak pengeéles szemfogai.

Piroska sikítani akart, de túlságosan leblokkolt a félelemtől. A félelemtől egy ismeretlen lény iránt, amilyet még sosem látott, sőt azt se hitte volna, hogy létezik. A következő pillanatban a nyakába vágtak a szemfogak, és csak fájdalmat érzett, majd szédülni kezdett.

Utoljára még látta, hogy újabb három medvenagyságú vérfarkas előugrik és a vadász elrohan. Ezután Piroska a földre rogyott, és elájult. Nem érezte többé, az égető fájdalmat.

Három nap múlva felébredt. Kapart a torka, és hihetetlen ereje volt. Lassan rájött, hogy mi lett belőle. Eleinte félt önmagától, de idővel megtanult mindent, és soha nem bántott ártatlan embereket."



Ma már Piroska (pontosabban Vámpiroska) felnőtt bizonyos szempontból, még ha külsőre kilenc éves maradt is. A szíve valamilyen oknál fogva, ő sem tudta pontosan miért, de visszahúzta abba a kis erdőbe. Úgy érezte vissza kell mennie, ezért így is tett.

Ahogy kedvenc ösvényén sétálgatott, valami nekiugrott. Anélkül, hogy ránézett volna, tudta, hogy mi az. Egyetlen természetes ellensége: egy vérfarkas. Felállt, hogy megvédhesse magát, de amikor támadója szemébe nézett valami fura dolog történt.

Eltűnt a világ, csak a farkas és ő léteztek e pillanatban. Minden arany színben pompázott, minden tökéletes volt. Vámpiroska úgy érezte, mintha rég nem dobogó szíve újra dobbant volna. Először nem tudta mi történt, de egy dolgot azonnal megértett. Visszavonhatatlanul beleszeretett az ő farkasába. A farkas átváltozott és elmagyarázta neki. Bevésődés - ez történt velük. Ezután azt is megtudta, hogy a vérfarkas, az ő lelki társa, az egyike volt annak a 3 farkasnak, aki megmentette az életét.

- Köszönöm - suttogta Vámpiroska meghatva, amikor megtudta ezt. Majd egymás nyakába borultak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Hülyeségeket beszélek! Boldogan éltek, és még ma is élnek, és fognak is örökké. Hogy hogyan oldják ezt meg? Az az ő dolguk...


Jó-jó, tudom, hogy ez eléggé fájdalmas volt, de remélem azért elviselhető. Lesz még jobb is. ;D Puszi

Sziasztok!!!

Sziasztok!

Elkészítettem novellás blogomat (gyengébbek kedvéért az a blog, ahová a novelláimat rakom fel).
Egyenlőre két novellám van készülőben, egy pedig kész van, de nem találom. xD
A novellák témája különböző lesz. Némelyik twilight-os, némelyik nem. Lesz olyan, ami vicces, ami szomorú vagy ami semleges.
Erre a blogra elküldheted saját novellád is, melyet megjelenítek ellátva a neveddel, és még amivel szeretnéd. E-mail cím: boguska@citromail.hu
Nem tudom, hogy mikor kerül fel az első novella, ugyanis még készülőben van. Címe: Vámpiroska és a vérfarkas. Ez egyedi ötlet, úgyhogy kérlek NE vedd el! Köszönöm.
Puszi,

Alice Cullen