Vámpiroska és a Vérfarkas

Sziasztok! Ennek a novellának alapjául szolgált a Piroska és a farkas című mese, bár a dolgokat eléggé megváltoztattam. Jah, és ez amúgy kicsit fájdalmas, de hát ez az első novellám. Remélem azért nem lett rossz. És köszönöm Andinak a segítséget.

Vámpiroska és a vérfarkas

Vámpiroska egy nap arra ébredt (nem szó szerint, hiszen vámpír könyörgöm!), hogy már rég járt szülőföldjén. 1962-ben született Németországban, Nordhausen környékén. Egy kis erdő terül el ott, ahol Vámpiroska szívesen sétált kislánykorában. Néhanap kalácsot is vitt a nagymamájának, aki mindig szívesen látta őt. Gyakran rettegett a csúnya farkastól, ám most nevet rajta, hiszen most már aligha okozhatna neki sérülést egy jelentéktelen kis farkas. Ekkor visszaemlékezett utolsó útjára ebben az erdőben, és ettől borzongás fogta el. Nem szeretett visszaemlékezni arra a napra.



"Kilenc éves volt, amikor épp nagymamájához sétált az ösvényen. Kis, piros ruha volt rajta, ez volt a kedvence. Ruhájáról kapta nevét: Piroska. Ahogy sétált, egyszer csak összetalálkozott egy hatalmas medve nagyságú farkassal. -Akkor még nem is tudta, hogy nem egy egyszerű farkassal találkozott- Piroska ijedtében felsikított. Ekkor a semmiből előugrott egy vadász, és lelőtte a farkast. Piroska ránézett, és a szája is tátva maradt. Egy magas, izmos, jóképű férfi állt előtte. A vadász lehúzta Piroska kapucniját, majd megsimította kis piros arcát. Piroska az érintéstől összerezzent, ugyanis a vadász keze jéghideg volt.

- Hogy hívnak kislány? - Kérdezte kedvesen.

- Piroska - válaszolta a kislány, akit valami természetellenes félelem fogott el, mégis úgy gondolta bízhat a vadászban, hiszen most mentette meg az életét (Vagy mégsem?).

- Merre indultál?

- A nagyihoz.

- Tudod mit? Menjünk együtt a rövidebb úton, amerre nem járnak gonosz farkasok. Viszont arra szedhetsz virágot a nagyinak - Piroska bólintott, így elindultak egy másik ösvényen.

Telt-múlt az idő. Egyszer csak Piroska gyanakodni kezdett, és megszólalt.

- Biztos, hogy erre lakik a nagyi? - Kérdezte, majd felnézett a vadász szemébe, melynek színe hirtelen vörösre változott, és kivillantak pengeéles szemfogai.

Piroska sikítani akart, de túlságosan leblokkolt a félelemtől. A félelemtől egy ismeretlen lény iránt, amilyet még sosem látott, sőt azt se hitte volna, hogy létezik. A következő pillanatban a nyakába vágtak a szemfogak, és csak fájdalmat érzett, majd szédülni kezdett.

Utoljára még látta, hogy újabb három medvenagyságú vérfarkas előugrik és a vadász elrohan. Ezután Piroska a földre rogyott, és elájult. Nem érezte többé, az égető fájdalmat.

Három nap múlva felébredt. Kapart a torka, és hihetetlen ereje volt. Lassan rájött, hogy mi lett belőle. Eleinte félt önmagától, de idővel megtanult mindent, és soha nem bántott ártatlan embereket."



Ma már Piroska (pontosabban Vámpiroska) felnőtt bizonyos szempontból, még ha külsőre kilenc éves maradt is. A szíve valamilyen oknál fogva, ő sem tudta pontosan miért, de visszahúzta abba a kis erdőbe. Úgy érezte vissza kell mennie, ezért így is tett.

Ahogy kedvenc ösvényén sétálgatott, valami nekiugrott. Anélkül, hogy ránézett volna, tudta, hogy mi az. Egyetlen természetes ellensége: egy vérfarkas. Felállt, hogy megvédhesse magát, de amikor támadója szemébe nézett valami fura dolog történt.

Eltűnt a világ, csak a farkas és ő léteztek e pillanatban. Minden arany színben pompázott, minden tökéletes volt. Vámpiroska úgy érezte, mintha rég nem dobogó szíve újra dobbant volna. Először nem tudta mi történt, de egy dolgot azonnal megértett. Visszavonhatatlanul beleszeretett az ő farkasába. A farkas átváltozott és elmagyarázta neki. Bevésődés - ez történt velük. Ezután azt is megtudta, hogy a vérfarkas, az ő lelki társa, az egyike volt annak a 3 farkasnak, aki megmentette az életét.

- Köszönöm - suttogta Vámpiroska meghatva, amikor megtudta ezt. Majd egymás nyakába borultak, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Hülyeségeket beszélek! Boldogan éltek, és még ma is élnek, és fognak is örökké. Hogy hogyan oldják ezt meg? Az az ő dolguk...


Jó-jó, tudom, hogy ez eléggé fájdalmas volt, de remélem azért elviselhető. Lesz még jobb is. ;D Puszi