Procul - A távolból

Sziasztok! Sok idő után ismét egy novellával jövök, bár kicsit rövidre sikerült. Nem igazán vámpíros, inkább olyan elvont, úgyhogy ha értelmezni akarod, lassan olvasd. :) Na mindegy, biztos lesz akinek tetszik, lesz akinek nem. Örülnék a véleményeteknek. Jó olvasást! ;)

Procul - A távolból

Mindenki számára van egy biztos pont és mindenki hiszi, hogy van egy hely. Egy hely, ahol vigaszra talál. Egy hely, ahol segítséget kap. Egy hely, ahol megnyugodhat. Hogy az a hely létezik-e a valóságban vagy sem, azt csak te tudhatod...

Minden kisgyerek hisz a túl az Óperencián-ban. Számukra az a vár, messze a távolban, létezik. Ez csupán egy hely, ahol biztonságban van. Ott mindenki boldog és minden jó elnyeri a jutalmát. Nincsenek gonosz és rossz dolgok. Minden éjjel, álmában, oda vándorol.

Hisz melyik kisgyerek ne hinne a mesékben? Mind hisznek benne... Ezért lehet könnyű nekik, az utcán nevetve végigfutni. A mesékben élnek, a világ rossz oldaláról, tudomást sem vesznek. Talán nem értik, talán nem is akarják. Majd anyu megvéd - gondolják.

De minden kisgyerek felnő egyszer, ezzel megváltozik az élete. Már nem hisz többé a mesékben, a mesebeli hercegekben és palotákban. Nem száll többé hajóra, hogy elérje a várát. Már nincs rá szüksége! - Legalábbis ezt mondja. De valójában csak fél. Mindent máshogy lát és már nem elég számára egy képzeletbeli világ. El akar menekülni a valóság elöl. Mert a valóság nehéz, néha úgy érezzük, megöl. Így újraépíti a várát, de a vár soha nem lesz a régi már.

Elmosódik a határvonal a jó és a rossz között. Képtelen kizárni a világ minden gonoszságát és nem biztosítja már mindig a jó győzelmét rossz fölött. Egyesek egyszerű házakat építenek, mások kastélyokat, egyesek a képzeletükben, mások a valóságban.

Az élet rövid. A kisgyerek felnő, megöregszik. És egy nap meghal. De míg él, átadja várát fiának, lányának, unokájának. Így a várak soha nem pusztulnak el, csak átalakulnak, ha kell.

Minden embernek van képzelőereje és vára, csak ki kell nyitnia a szemét, hogy lássa. Érd el a várad, használd a képzelőerőd. Ott majd megtalálod, mi számodra fontos. Ne hagyd, hogy fájjon, csak mosolyogj!

És nézz mindent a távolból... Messze a valóságtól... Az álmodból...