Remény. Ami ad, és elvesz. Éltet és megöl. Biztat és becsap. Átölel és megüt. És mégis, lehetetlen elpusztítani...
Újra és újra feltűnik.
Ha van, átkozzuk, ha nincs, hiányzik.
Szeretjük és gyűlöljük. Mert épít és lerombol.
De ha nincs remény, nincs cél, és ha nincs cél, nincs miért álmodni, és ha nincs miért álmodni, nincs értelme élni. De van remény, mindig van remény. Mert mindig lehet még jobb.
Szeretlek remény.
Köszönöm, hogy minden este lefeküdhetek. Becsukhatom a szemem és könnyek közt hihetem, hogy a holnap szebb lesz. Hogy nevetve mondhatom, hogy minden rendben lesz egyszer. Amikor rádöbbenek, hogy nem lesz persze sikítva átkozlak. De aztán új nap virrad és rájövök, hogy ha tökéletes nem is lesz minden, de amíg van miért élni, addig mindig van remény.
Ne hagyj el soha, még ha azt kívánom se. Szükségem van rád...
Holnap reggel találkozunk...
Szeretettel,
a Szív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése